2013. január 30., szerda

Öngyógyítás textilkórból - 2. rész

Lehet, hogy túl sok mindennel foglalkozom egyszerre? Két bejegyzéssel korábban már említettem, hogy komoly erőfeszítéseket tervezek textilhegyeim eltüntetésére, ami egyenlőre abban merül ki, hogy szétfejtettem 3 régi szoknyám, ill. bevettem a "kiválasztottak" közé még egy piros nyári anyagot (szintén blúznak), illetve egy darabka szürke, gyapjúra hajazó textilt.
 

Az utóbbi úgy került képbe, hogy amikor a Burdáimban szabásmintát kerestem a blúzokhoz, elém került egy róka formájú sál. Belém nyilalt, hogy nekem kell egy ilyen! Nekem, aki nem hord egyébként sálat... :) Na de ez rókás! Meg legalább ellőném azt a darabka szürke majdnemgyapjút...


Úgyhogy kirajzoltam 2 blúzt (a harmadikat majd inkább szemre...), egy kis nyuszit a maradék szürke felhasználására (ha már egyszer...), na meg megrajzoltam a róka testét egy négyzetrácsos rajz alapján... Khm... elég jól kitöltötte a hétvégémet a nagy rajzolgatás...


A szétfejtett áldozatok, ill. az a bizonyos piros, virágos anyag, amely a valóságban sötétebb egy picit. Őt azért vettem be a buliba, mert ugyanolyan szabású blúzt szerettem volna, mint a barna kockásból. Azóta már persze meggondoltam magam, és a barna más lesz, de ha már egyszer előszedtem... :)


Eredeti terveim szerint a róka és a nyuszi pikk-pakk elkészült volna. Viszont akkor nem én készítettem volna....


Na, de erről majd a következő részben. Lassú gyógyulás ez. :)

Folytatás: itt.

2013. január 28., hétfő

Inspiráció a múltból

Sajnos már nem emlékszem, hogy hol találtam ezt a 1920-as években divatos blúzt, de annyira-annyira tetszik, hogy kedvem lenne rekonstruálni.
 

Öngyógyítás textilkórból

Mióta csak elkezdtem varrni gyerekkoromban, azóta megrögzött textilgyűjtő vagyok.  Ezzel persze nem lenne gond, ha ugyanolyan tempóban tudnék varrni, mint amilyen tempóban gondoskodom arról, hogy a lakásunk több pontján kisebb-nagyobb textilhalom alakuljon ki. Ráadásul a régi ruháimat sem szívesen dobom ki, ők a szüleim lakásában várják jobb sorsukat. Életem végéig tárolnám őket, pláne  azokat, amiket édesanyámmal varrtunk, vagy a kedvencem volt. 
Olykor bevallom magamnak sajgó szívvel, hogy ez tarthatatlan, és tettek következnek. Múltkor több napot a szüleimnél töltöttünk, ezért megkeményítettem a szívem: átválogattam a középiskolában/egyetemen hordott ruháimat. Hát, ennél kevés frusztrálóbb dolgot csinálhattam volna... Enyhén szólva sokkolt a szembesülés, hogy az anno viselt szoknyáim max. az egyik combomra jönnek rá, nehogy a derekamra vagy a csípőmre... Hogy csillapítsam a bennem dúló érzelmi vihart, (egyenlőre) kiválogattam azokat, melyek még talán átalakíthatóak:




1. jelölt egy téli olajzöld gyapjúszoknya, alábélelve szintén olajzöld bélésselyemmel. Már szétfejtve, kivasalva várja, hogy befejezzem a megkezdett varrásaimat. Hamarosan megmutatom, hogy mi készül belőle.



2. jelölt egy könnyű, gézszerű viszkózból készült, derékban húzott, elöl végiggombolt nyári szoknya. Pillatnyilag őt alakítom át blúzzá. Képek hamarosan...



3. jelölt pedig egy fekete zsorzsett szoknya. Na, belőle lesz az bizonyos denevérujjú blúz, ha végre megálmodom, hogy milyen szabással.


2013. január 25., péntek

Denevérujjú pulóver 1952-ből

Éppen egy denevérujjú blúzt varrok magamnak, naná, hogy egy ilyen, egyébként abszolút tetszetős pulóverre bukkanok egy régi ausztrál divatújságban... Mellékelve a leírása is, angolul és kötni tudók előnyben. Szerintem horgolható is.
 
Forrás: Australian Home Journal, 1952
 

Vedd fel a fonalat - Családi nap az Iparművészeti Múzeumban

Ahogyan a múltkor beharangoztam, január 19-én Családi Napot tartott az Iparművészeti Múzeum, amelyen a meghirdetett programokhoz híven volt tárlatvezetés, csipke-szakértés, játékos gyerekprogramok, "fonalgerilláskodás" mellett műhelyfoglalkozás is. Engem főleg az utóbbi érdekelt, régóta piszkálta a csőrömet a kártyás szövés, és itt Krasznai Judit minden érdeklődőtt "beavatott". Én is leültem szőni, így sajnos a többi programra nem igazán maradt idő, de cserébe Judittól sok-sok információt kaptam, és ez nem kicsit kárpótolt. Ebből kifolyólag nem is készült sok kép, de azért néhány hangulatmorzsát én is mutatok Nektek.
 

 "Szerelemháló" - Kézimunkások Szakszervezete Fonalgerillák Csoport munkája, melyet két vastak oszlop közé szőttek különbőző fonalakból.




Készülő csipke egy 16. század végi női ruhaderék (a debreceni dobozi temető leletanyagából származik) rekonstruálásához



Régi csipketerítő díszítése "kézimunka-graffitivel" - bárki rajta hagyhatta a kéznyomát bármilyen technikával, fonallal



Fotelek, melyek csak a zárás után ürültek ki


Csipkeverő párna nagypályásoknak

2013. január 22., kedd

Ogrodzieniec vára, Lengyelország

Egy lengyelországi középkori fesztivál kapcsán már írtam Ogrodzieniec váráról, azonban annyira beleszerelmesedtem a várba, hogy most megmutatom kicsit részletesebben is ezt a csodaszép építményt, amelyet a XIV. században a Sulimczyk-család építettett a Kis-Lengyelországi és Sziléziai vajdaság határán.




















2013. január 21., hétfő

Ruhák papírgyűjtésből

Végy egy Susan Stockwell nevű tervezőt, némi használt kávéfiltert, térképet, papírpénzt, és máris előtted hullámoznak a tengerfodrok, nyílnak a hegyrózsák és csobognak a patakkarcsúsítások.
Forrás: Susan Stockwell











2013. január 18., péntek

Olvasnivaló - Egyujjas kesztyű a szerencséhez

 Bán Aladár elfeledett észt gyűjteménye

Görénymancs, fecskefarok, szarvasagancs – ilyen mintákkal díszítették az észt szigetvilág asszonyai férjük kesztyűjét, hogy az megvédje őt a gonosz szellemektől, és szerencsés, boldog életet élhessenek.
Folytatás: itt.


A cikkel kapcsolatos kiállítás január 26-án nyílik meg a Néprajzi Múzeumban alábbi címmel:
Saaremaa, Muhumaa és Hiiumaa
Az észt szigetvilág néprajzi képe száz évvel ezelőtt - Bán Aladár gyűjteménye
2013. január 26. - 2013. május 5.

 

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...