2012. november 29., csütörtök

IX Najazd Barbarzyńców 2012, Ogrodzieniec vára, Lengyelország

Még májusban vettünk részt a lengyelországi Ogrodzieniec várában rendezett IX. Barbárok támadása elnevezésű kora középkori fesztiválon,  ahol a vár területén jelenítettük meg a IX-X. századi Európa népeinek mindennapi életét. Itt is sok-sok kézműves bemutató, rituálék, csatajelenetek jelentették a programot. A Lengyelországból, Svédországból, Csehországból, Németországból, Magyarországról (ezek voltunk mi, az Iloncsuk Szabadcsapat), Litvániából és Fehéroroszországból érkezett mintegy 400 résztvevő teljesen belakta az alsóvár lejtős terepét.


Külföldön teljesen általános, hogy komplett családok öltöznek be az általuk megjelenített kor viseletébe, pl. vikingnek öltözött babák egyszerűen tündériek!


Magyar, azaz kun csapat a színpadon

  
A lengyel Percival zenekar tiszteletünkre eljátszotta az Indulj el című népdalt. Igaz, kicsit sajátos, Percival-stílusban, na de mégis... :)


 A picik is nagyon élvezték a zenét



Magyarországon még nem annyira elterjedt, de a külföldi rendezvényeken szigorúan ügyelnek arra, hogy a legapróbb részlet is autentikus legyen. A ruházattól kezdve a sátor berendezéséig igyekszik mindenki a leghitelesebb felszerelést használni.


A vásárokba is csak olyan kézműveseket engednek be, akik az adott kornak megfelelő tárgyakat készítik.
















Gyagyás cseh barátaink






Maga Ogrodzieniec vára, a jobb alsó sarokban a csapatunk sátra


Szívem szerint az egész tálat elhoztam volna...


... ehelyett inkább csak fotóztam...

2012. november 27., kedd

Bútorok újrahasznosított lécekből

Leselejtezett bútorok, felszedett fapadló, kidobott parketta. Nyers vagy festett, összekarcolt, sérült felületek. Szögek ütötte lyukak, töredezett lakk, pattogzó festék. Nyír, cseresznye, dió, fenyő, mahagóni. Majd jön fiatal amerikai szobrásztanuló, és meglátja benne a szépséget és a lehetőséget. Elkezd játszani a színekkel és a formákkal, majd jött a tárgyak megtestesülése. Ágytámla, étkezőasztal, dohányzóasztal, falborítás. Amit én szeretek benne az az, hogy íme: a szép lehet hasznos és újrahasznos. Mert így van igazán értelme, tartalma a szépségnek.












2012. november 9., péntek

Babaöltöztetés - 2. rész

Kalocsa vidéki babám következő ruhadarabjai sem mostanában készültek, de botrányosan rossz blogoló vagyok, hónapokkal (van, hogy egy évvel később) posztolok be elkészült munkákat, lefotózott eseményeket. Sajnos javíthatatlan vagyok, sokezres fordulatszámon pörgök mindig, néha már én sem tudom követni saját magam. Maradnak az időben megcsúszott posztok.


Szóval következzen a hónapokkal ezelőtt elkészült alsószoknya, ill. alsószoknyák, mert végül 3 darab lett belőle. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint ennek az öltözetnek csak sokszoknyás változatait ismerjük. Egy-egy leány három garnitúra alsószoknyát kapott a kelengyébe: egy fehéret, egy rózsaszínt és egy világos kéket. Ezenkívül alsószoknya készült a megfakult, megkopott felsőszoknyából is, melyet a fiatalok pirossal, az idősebbek fekete anyaggal szegtek fel alul. Négy-öt alsót is felvettek egymásra, s ünnepen mindezekre nagy kerek farpárnát is tettek, hogy kerek legyen a felsőszoknya.

Szerintem meg lemásoltam a Mira nagymamája által varrt alsószoknyát. Mert már megint nem találtam anyagot arról, hogy hogyan nézett ki az a bizonyos alsószoknya Kalocsa vidékén. Mármint a derekát hogyan oldották meg. Úgyhogy én szépen összehúztam mindet, ami nekem azért is praktikus, mert így végre valami derékszerűséget tudok varázsolni a kicsit formátlanra sikeredett babatestre. Az már egy másik kérdés, hogy ez majd mennyire lesz zavaró, amikor elkészül a felsőszoknya.

Elsőkörben két szoknyát varrtam meg, fehéret, az alján csipkeszegéllyel (újabb dilemma az autentikusság oltárán), majd a kezembe akad egy vastagabb csík halványrúzsaszíny textil. Még a baba testéhez vettem, de aztán sikerült találnom egy sárgásabbat, ami megmentett attól, hogy rúzsaszíny teste legyen. Ő továbbra ott lapult a felhalmozott textilgyűjteményem alatt, remélve, hogy elkerüli a figyelmem. Merthogy én amúgy utálom a rúzsaszínyt. De nagyon. Egyetlen forma, ahogy nem böki a szemem, az a természet alkotta virágszín.

Aztán a Magyar Néprajzi Lexikon kihúzott a pácból. A rúzsaszíny textildarabkát sem kellett körbehordanom, mint egy véres rongyot, hogy mit kezdjek vele. Szóval hordtak rúzsaszíny alsószoknyát is? Hát nesze, baba kapott rúzsaszíny alsószoknyát. Került rá fehér csipkeszegés is, hogy még véletlenül se lássam, ha rajta van a babán...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...