Még szeptemberben posztoltam be a jövendőbeli "Kalocsa vidéki" babám első ruhadarabját, ami történetesen egy bugyogó lett. Már akkor írtam, hogy kétségeim vannak a ruhadarab autentikusságával kapcsolatban, amelyek baromira nem akartak múlni (igen, irigylésre méltóak a problémáim :)), így elkezdtem kicsit kutatni a könyvtáramban és a neten. Mondanom sem kell, hogy semmit nem találtam azzal kapcsolatban, hogy a vidék népviseletének része lett volna a bugyogó, ill. alsónadrág. Ugyan Mira barátnőm nagymamája (tőle származik a baba, és viseletvarrással foglalkozott) varrt bugyogót a babáknak, bennem továbbra is megmaradt a gyanú, hogy ezt inkább a babagyár által előírt babamódi diktálta, mintsem a hagyomány. Biztos, ami biztos alapon azért körbenéztem a Néprajzi Múzeum virtuális műtárgygyűjteményében, amelyben az alábbi alsóneműket találtam. Szinte mindegyik modern, 20. századi, géppel varrt darab, és szinte biztos, hogy a polgári viseletből kerültek a múzeum gyűjteményébe, esetleg a népviseletet viselő hölgyemények kelengyés ládájába.
(Egyébként aki eladná a "Félre gatya, pendely" c. kiadványt (Néprajzi Múzeum katalógusa), kérem, gondoljon rám...)
Képek és leírás forrása: Néprajzi Múzeum
2. Női alsónadrág, bugyogó (Magyarország) - Gyári gyolcsból géppel varrt. Rövid szárú, két oldalán behasított, cérnagombbal záródik. Hátul a derékpánt egymásba bújtatható és gombolással szabályozható bőségű. A szárak végén szálvonásos hímzés.
4. Női alsónadrág, bugyogó (Mezőkövesd (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, gyűjtve 1952-ben) - Gyári gyolcsból géppel varrt. Hosszúszárú. Derekán és a fodros, gépi csipkés szárak aljának korcában gumit fűztek.
5. Női alsónadrág (Szakcs, Tolna megye, 19-20. század fordulóján készült) - Fehér gyolcsból géppel varrt. Széles derékpántba kissé ráncolt,nyitott ülepü, térdig érő, s ott enyhén szűkített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése