2014. október 27., hétfő

Gyapjúmosás

Talán még tavasszal említettem, hogy elkezdtem fonni tanulni, melynek folyományaként mindenre rámozdultam, ami gyapjúval kapcsolatos. Elméleti síkon a gyapjúmosás is érdekelt, de mások elbeszélései alapján nem éreztem sürgető igényét ennek az állítólag hosszadalmas, koszos és büdös munkának. Az élet azonban mindig megoldja ezeket a dolgokat, ugyanis egy összcsaládi rendezvény alkalmával találkoztam az egyik unokaöcsémmel. Úgy emlékeztem, hogy az apósáék struccokat tartanak, és mivel a 17. századi viseletemhez kéne néhány stucctoll, így egyből megkörnyékeztem. Sajnos kiderült, hogy már rég felszámolták a strucc-állományt, és helyettük merino birkákat tartanak.
Birkáknak, melyeknek a gyapját kidobták... Eddig! Mert a következő birkanyírás után az összes gyapjú a nagyszüleim udvarán landolt.
 

Sajnos a nyírás pont a legsárosabb hetek után történt, így a gyapjú egy részét ki kellett dobnom. Nem a sár vagy a ürülék volt a gond, hanem a rengeteg beleragadt növénytöredék. De még így is több kilónyi gyapjú várta, hogy kimossam.


Édesapámmal felhoztuk a kertből a kiselejtezett kádunkat, vizet melegítettem az összes nagy fazekunkban, gumikesztyűt húztam, és kezdődhetett is a maratoni gyapjúmosás. A menet a következő volt: a gyapjút kézzel megtisztítottam a növényi darabkáktól, tüskéktől, majd egy adagot beletettem a forró vízbe. Óvatosan megnyomkodtam, hogy a lehető legtöbb sár és ürülék kiázzon belőle, de a gyapjú ne nemezelődjön össze. Amíg a víz kihűlt, addig tisztítottam a következő adagot. A kihűlt vízből kiemeltem a gyapjút, finoman kinyomkodtam belőle a vizet, majd egy újabb, tiszta forró vízzel teli edénybe tettem. A keletkezett trágyás vizet ráhordtam a szüleim növényeire (csodálkoztak is néhány hét múlva, hogy minden milyen gyorsan kezdett el nőni... ;)).

 
 
A gyapjúadagot még 2-3 alkalommal még beáztattam, de ezután már hideg vízben. Ez elég volt arra, hogy a lanolin és a szennyeződés nagy része kimosódjon belőle. A kimosott gyapjút kiraktam száradni a napra, így a keletkező hidrogén-peroxid is elvégezte a jótékony fehérítő hatását. Aznap ezt a procedúrát elvégeztem vagy ötször, és nem állítom, hogy nem fáradtam el, de fele annyira sem volt annyira förtelmes munka, mint amennyire mesélték. Igazából egyetlen hátránya, hogy tényleg nagyon vízigényes, ezért érdemes mondjuk egy patakparton elvégezni, ahol egyrészt tudtuk egy lefixált kosárban áztatni, másrészt kondérban tudjuk melegíteni hozzá a vizet.
 

2014. augusztus 22., péntek

Hímzett cipő 1885-ből

Nem szokásom sopánkodni az időjárás miatt, de most nem kicsit szomorít el ez a hideg idő a sok éretlen zöldség miatt a kertben. De én még nem adom fel a reményt, hátha még jönnek még meleg napok. Addig is itt egy csodaszép hímzett fűzős cipő 1885-ből, úgyis hamarosan szükség lesz rá.
 

2014. július 17., csütörtök

Varrós kincsek

... egy rossz minőségű fotón, de azért én nagyon örültem nekik. A békebeli csipkét és a "párisi" kapcsokat a volt kolléganőmtől, a két fából készült spulnit pedig az egyik kézimunkakörös barátnémtól kaptam. Szépek és hasznosak, pláne, hogy gyűjtöm is őket.
 

2014. július 11., péntek

Kazah hímzések Csillaghegyen

Takarítottam a telefonomban, és előbukkantak azok a képek, melyeket még kora tavasszal készítettem a Csillaghegyi Közösségi házban, ahol még látható volt a Kazah Nap alkalmából rendezett kiállítás kazah kézimunkákból. Személy szerint szájtátva bámultam a hatalmas felületeken elvégzett aprólékos munkát.
 
 










2014. június 25., szerda

IV. Csillaghegyi Gyapjú-nap

Már jó régen volt április 5-e, amikor zajlott a IV. Csillaghegyi Gyapjú-nap, de engem még mindig jó érzések töltenek el, ha arra a napra gondolok. Minden volt, ami a gyapjúval és a feldolgozásával kapcsolatos: gyapjútisztítás, kártolás, gyapjú-és fonalfestés, növényi festés, játékos színkeverés, gyapjútündér-készítés, nemezelés, fonás gyalogorsón és rokkán, fonaljátékok, kötés, horgolás, szövés. Nekem aznap osztálytalálkozóm volt Párkányban, de azért délelőtt kicsit kiszaladtam, hogy legalább Kemendi Agnes előadását meghallgassam. Festettünk közösen nagyon szép hamvassárga fonalat, illetve megmutatta, hogy neki milyen színek sikerültek a "befőttes"-technikával. Kicsit meglestem mindenkit, vettem egy pici kéziorsót, és már száguldottam is tovább. De még így is megérte.
 



















2014. június 19., csütörtök

Kis fekete

Recehorgolásra emlékeztető textilből. Sejtelmes, csábító, szemlaktató. Alberta Ferretti divattervezői tudnak valamit.
 
 



 

2014. május 29., csütörtök

Szemcsemege

Ismerős ez a hímzett mellévarrott ujjú ing? Akár a Trianon előtti Magyarországon is készülhetett volna, pedig Murciából, Spanyolországból származik, valamikor a 18. század környékéről. Nálam aktuális, most varrtam egy hasonlót a 17. századi viseletemhez... :)
 
 


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...